Bypass-csavarzatok és alkalmazásuk

A széles körű gyártmányválasztéknak, csőválasztéknak, csővezetéki csatlakozók sokféleségének köszönhetően a bypass-szelepes megoldás minden körülmények között alkalmazható. Alkalmazzuk is. Olykor ott is, ahol nem kell, és úgy is, ahogy nem szabad. A készülékek beüzemelése során tapasztalt rendszerhibák - mint az alábbiakban látni fogjuk - ezen a téren esetenként egészen elképesztők... Jelen cikk egyes sorait a tapasztalt és ismertetett primitív hibák miatt szinte szégyellem leírni, de a hibák sehol sem szűnnek meg azáltal, hogy nem beszélünk róluk...

Néhány évtizeddel ezelőtt forradalmi változást hozott a fűtésszerelésben a lágy fémcsövek, elsősorban a lágy rézcsövek megjelenése. Ehhez a technológiához, illetve anyaghoz kerültek kifejlesztésre a fűtőtestek alsó bekötését lehetővé tevő bypass-szelepek.
Azóta ez a szerelési rendszer széles körben elterjedt. A bypass-szelepek csatlakozóit már nem csak lágy rézcsövekez, hanem a létező műanyag csövek teljes választékához is gyártják. Az alsó és felső szeleptestet összekötő, talán nem egészen esztétikus csövet felváltotta a radiátoron belüli összekötő cső és a radiátorba beépített szabályozó szeleptest.
Cikkünkben azt vizsgáljuk, hogyan és miként szabad, illetve nem szabad ezeket a szelepeket alkalmazni. A bypass-szelepes szerelésnél a legtöbb bajt az ún. 50%-os és a 100%-os szeleptestek nem megfelelő alkalmazása, valamint a fűtési áramkör kialakításánál (szándékosan kerülöm a méretezés szót) a szelep-ellenállás figyelmen kívül hagyása okozza. Sajnálatosan széles körű ilyen irányú tapasztalataimban ezen kívül ritkábban ugyan, de előforduló hiba: a sorba kötött fűtőtestek hőtechnikai méretezésénél az előző radiátor(ok) okozta lehűlés figyel-men kívül hagyása.
Nézzük először az 50%-os és a 100%-os szelepek közötti különbséget, illetve ezek alkalmazánának feltételeit.
A 100%-os szelep kifejezetten a kétcsöves fűtés céljára készült, egycsöves fűtési rendszerben csak különleges helyzetekben alkamazható. Mint a jelölése is mutatja, az előremenő csővezetéken érkező teljes vízmennyiséget, a 100%-ot bevezeti a radiátorba. (Igazság szerint ez nem is "bypass"-szelep, hiszen nem tartalmaz megkerülő ágat.) Ezzel szemben az 50%-os bypass-szelep az előremenő csővezetéken érkező vízmennyiséget osztja: egy részét a radiátor felé vezeti, más részét lehűlés nélkül engedi tovább a radiátortól elmenő vezetékbe. Ennek megfelelően az 50%-os jelölésű szelep a sorba kötött fűtőtesteket tartalmazó egycsöves fűtések számára készült (1. ábra).
Az eltérő kivitelre gyakran az eltérő forma is figyelmeztet, de a szeleptesten lévő 0,5 vagy 1,0 jelölés (esetleg 50% vagy 100%) egyértelművé teszi a helyzetet.
Meg kell jegyezni, hogy az 50% nem fix vízarány a radiátor és a bypass-ág között: a tömegáram megoszlása a bypass-szelep csavarzattal állítható. A szükséges beállítás meghatározása és a beállítás végrehajtása a fűtés megfelelő működése szempontjából döntő fontos-ságú. Az, hogy tervezés, illetve méretezés nélkül nem lehet jó fűtést csinálni, duplán igaz az egycsöves fűtések esetében...
De még mielőtt a helyes beállításra kerülne sor, fontos, hogy  az adott helyen a megfelelő szeleptestet alkalmazzuk. Mi történik, ha az egycsöves fűtésbe a kétcsöves fűtéshez készült 100%-os szelepet építjük be? Ezt a helyzetet mutatja be a 2. ábra. Ha mindkét szelep 100%-os akkor a körön lévő két radiátor nem átkötő szakaszos, hanem átfolyós egycsöves fűtésként van kötve. Ekkor pedig a körön lévő bármelyik fűtőtest - akár kézi, akár automatikus - zárása a körön lévő másik (vagy többi) fűtőtest fojtását vagy lezárását is okozza.
Ez a hiba újabban már nem szokott ennyire "tisztán" jelentkezni, hanem "átgondoltabb, kifinomultabb" formában. Tipikus esetét mutatja be a 3. ábra. Itt a kör áramlási irányában lévő első radiá-torra 50%-os szelep került, mondván, hogy a fűtővíz egy részét eressze tovább a második radiátorba, amire viszont 100%-os szelep kerül. Ez esetben sikeresen elfelejtjük, hogy a másik radiátor lezárása lezárja a kör áramlását, azaz lezárja az első fűtőtestet is!
Ritkábban elkövetett hiba, és többnyire nem jár tragikus következményekkel, ha az 4. ábra szerint kétcsövesként tervezett és szerelt fűtésbe kerül be az 50%-os bypass-szelep. Ebben az esetben a bypass-szelep szabályozócsavarzat állásának megfelelő víz-mennyiség nem megy át a fűtőtesten, hanem lehűlés nélkül kerül a visszatérő vezetékbe. Így a fűtőtesten átáramló vízmennyiség a körön áramló teljes vízmennyiségnek csak egy része, a lehűlés nagyobb, a fűtőtest teljesítménye csökkent.
Léteznek univerzális bypass-szeleptestek is, amelyek egycsöves és kétcsöves fűtésre egyaránt alkalmazhatók. Ennek a szerkezete a bypass-fojtószelep teljes lezárását is lehetővé teszi, ebben az állásban alkalmazhatóak kétcsöves fűtésben. Egycsöves fűtés esetében a bypass-csavarzat nyitásával a fűtőtest megkerülésével átáramló vízmennyiség növelhető. Természetesen a megfelelő beállítás itt is fontos. Egycsöves fűtésbe beépítve zárva hagyott szeleporsó 100%-os működést jelent, melynél az adott fűtőtest szabályozószelepének hatása az egész körre érvényesül.
A helyes megoldás tehát egycsöves fűtés esetén az 5. ábra szerint az 50%-os, kétcsöves fűtésnél a 6. ábra szerint 100%-os szeleptest alkalmazása, illetve univerzális szeleptest esetén annak megfelelő beállítása.
Nincs akadálya, sőt adott esetben szükséges is egy fűtési rendszeren belül egy- és kétcsöves körök vegyes alkalmazása: természetesen ilyenkor az egy-csövesként kialakított körben az 50%-os, a kétcsövesként szerelt körben a 100%-os szeleptestek kerülnek beépítésre.
Mint minden esetben, itt is lehetnek kivételek. Ismert jelenség, hogy abban az esetben, ha egy helyiségben két vagy több radiátor van egymás közelében elhelyezve, nem célszerű mindegyikre termosztatikus szabályozófejet rakni. Nagyon könnyen lengések jöhetnek létre a szabályozófejek között: az egyik nyit közben a másik zár, azután fordítva.
Ennek megelőzésére több lehetőség is van, de mindegyiknél az alapelv: csak egy hőmérsékletre reagáló szabályozót szabad felszerelni. Egycsöves fűtésnél lehetséges ilyenkor a sorba kötött fűtőtestek egyikére termosztatikus szabályozófej szerelése, a másikon (többin) csupán kézikerék elhelyezése. A szabályozás (teljesítménycsökkenés) ilyenkor addig a mértékig terjed, hogy a termosztatikus szabályozófejjel ellátott radiátor teljesen leáll, viszont a kézi-kerékkel ellátott fűtőtestek manuális beavatkozás hiányában teljes mértékben fűteni fognak.
Ha ennél nagyobb mértékű teljesítménycsökkenést eredményező szabályozást akarunk elérni, akkor szerelhetjük a két, esetleg három fűtőtestet közös szabályozású radiátorcsoportként, melynél a 7. ábra szerint csak egyetlen fűtőtest kap szabályozószelepet, a többi ennek "megosztott darabjaként" üzemel. (Megemlítjük, hogy főleg nagyobb méretű helyiségek esetében követhető megoldás: valamennyi radiátorszelepen központi termosztát által vezérelt termikus motor alkalmazása.)
A nem megfelelő bypass-szelepek cseréje többnyire megoldható, így az elkövetett hiba könnyen "gyógyítható". Más a helyzet a bevezetőben jelzett másik gyakori hibával: a szerelés, illetve a rendszer kialakítása során a szelepellenállás figyelmen kívül hagyásával. Magyarul: ha túl sok, és/vagy túl nagy teljesítményű fűtőtest kerül egy körbe, akkor a fűtés a nagy körellenállás miatt válik gyengén működővé. Ez rendszerint csak "műtési beavatkozással", a cső-hálózat átalakításával javítható.
A csőhálózat utólagos átalakítása egy elkészült rejtett csöves fűtésnél nem egyszerű dolog, szinte mindig látható nyomok, el nem takarható csövek maradnak utána. Miként kerülhető ez el? Nyilván a fűtés megfelelő hidraulikai méretezésével. A méretezés viszont, amikor hazánkban a központi fűtések nagyobb része terv nélkül készül, nem "divatos" dolog. Pedig máshogyan nem megy.
Következő számunkban a méretezés elvi alapjait és az egy körön ellátható hőteljesítményre vonatkozó "ökölszabályt" ismertetjük, a bypass-szelepes egycsöves fűtés méretezésére cikkünk folytatásában visszatérünk.